A Telegraph szerint, ha egy blokádot alkalmaznának, négy hónapon belül képesek lennének térdre kényszeríteni a Kremlt.

Történelmi felvilágosítást adott az amerikai elnöknek a Daily Telegraph szakújságírója, és Európát is kioktatta arról, hogyan lehetne gyorsan lezárni háborút.

A Telegraph világgazdasági szakírója, Ambrose Evans-Pritchard, a közel három évtizedes sértettségre hivatkozik, amikor az Egyesült Államok 25%-os vámmal sújtja az Európából érkező termékeket. Evans-Pritchard számos szempontból egyetért Donald Trump amerikai elnökkel, különösen abban, hogy az elnök elégelte a Európai Unió szabályozási túlhatalmát.

A politikussal abban viszont éles ellentétben áll a véleményem, hogy az Európai Unió létrejötte csupán a szovjetekkel való leszámolás célját szolgálta. Bizalmas dokumentumok alapján világossá válik, hogy az Unió alapgondolata valójában az Egyesült Államokból származik. Igaz, Washington célja is az volt, hogy Moszkvát egyfajta nyomás alá helyezze. Az elképzelést a negyvenes évek végén kezdték el körvonalazni, és ekkor szinte mindenki, Truman-tól Nixon-ig, titokban támogatta a kezdeményezést. Csak akkor kezdett el a dolog saját lábra állni, amikor az EU már olyan erőssé vált, hogy független közösségként tudta megállni a helyét a nemzetközi porondon.

Jean Monnet, az alapító atya, a tengerentúlon élt, és Roosevelt volt a háború utáni Európa szem- és fültanúja, olyannyira, hogy Charles De Gaulle a Fehér Ház kémjének tekintette őt. 1950-ben Harry Truman elnök Franciaországot azzal fenyegette meg, hogy megvonja a Marshall-segélyt, ha az ország nem hajlandó együttműködni Németországgal.

A Szén- és Acélközösség alapjául szolgáló Schuman-nyilatkozatot nagyrészt az akkori amerikai külügyminiszter, Dean Acheson főzte ki. Az Egyesült Államoknak ugyanis

a kínai-orosz terjeszkedéssel szemben szükségük volt az újra felfegyverzett és egységes Európára.

Sztálin 1948-ban, amikor Csehszlovákiát bekebelezte, lényegében átlépte a jaltai megállapodás határait. Két évvel később Észak-Korea Dél-Korea ellen indított háborúja még inkább felerősítette a feszültségeket. Ekkor az Egyesült Államok katonai költségvetése a bruttó hazai termék 11 százalékát tette ki, ami figyelembe véve a jelenlegi Ukrajnának nyújtott támogatásokat, meglehetősen eltörpül az akkori kiadások mellett.

A kilencvenes években az amerikai stratégia gyökeresen átalakult a szocializmus összeomlásával, hiszen Nyugat-Európa biztonságérzete megerősödött, és a régió bátrabban fejezte ki véleményét. Ekkor kezdett el teret hódítani az Egyesült Államokkal szembeni erős ellenérzés, különösen amikor Washington úgy döntött, hogy fenntartja szuperhatalmi státuszát.

Az EU azonban félresikeredett - mutat rá a szerző -, nem jeleskedik a versenyképességben és a tudás alapú gazdaságban, a Nemzetközi Valutaalap a németek exportelőnyét szentesítette.