A széncinegék nemcsak saját tapasztalataik alapján fejlődnek, hanem testvéreiktől is sokat tanulnak. Ezek a kis madarak figyelmes megfigyelők, akik a családi kötelékeken belül átadják egymásnak a túléléshez és táplálékkereséshez szükséges tudást. A közös

A széncinegék nem csupán a szüleik útmutatását követik, hanem a tapasztaltabb testvérek és más idősebb madarak viselkedését is figyelik, hogy elsajátítsák a problémamegoldás fortélyait.

Sok állatfaj kicsinye a szüleitől tanulja meg azokat a készségeket, amelyek elengedhetetlenek a túléléshez. Azonban vannak olyan élőlények, ahol a szülői gondoskodás formája nem teszi lehetővé ezt a tanulási folyamatot. Nemrégiben egy nemzetközi kutatócsoport a PLOS Biology című tudományos folyóiratban tette közzé a széncinege fiókák tanulási stratégiáit. Ez a madárfaj csupán néhány hétig támaszkodik szüleire, és viszonylag korán, gyorsan kezdi meg önálló életét.

A kutatók 51 szülőpár 229 fiókáját figyelték meg, mégpedig úgy, hogy rejtvényeket adtak a madaraknak. A feladatok jutalma élelem volt, és kétféle módon is megoldhatók voltak. A tesztek alapján először is világossá vált, hogy a fiatal madarak nagyobb eséllyel tudták megoldani a rejtvényt, ha a szülő is képes volt rá, ez arra utalt, hogy tőlük tanulták el a módszert.

A legnagyobb mértékben azok a madarak sajátították el a megoldást, akiknek volt egy olyan testvérük, aki már tudta, hogyan kell csinálni. Emellett az is segített, ha egy idősebb madártól, aki nem a szülőjük volt, megtudhatták a választ a problémára.

A kutatók innovatív automatikus dobozokat alkalmaztak, melyek két különböző módon nyithatók. A madarak jutalomban részesültek a feladat sikeres teljesítése után. A szülőket és fiókáikat a háziállatoknál használt rádiófrekvenciás mikrochipekkel látták el, majd figyelemmel kísérték, miként sajátítják el a fiatalok a feladat megoldásának technikáját.

A kirepülés utáni hetek során minden egyed tevékenysége automatikusan rögzítésre került. A kutatók mikrocsip-leolvasók segítségével figyelték, hogy mely madarak érintkeznek egymással a dobozok környezetében. E módszer révén képesek voltak feltérképezni, kitől tanulnak a fiatal madarak: szüleiktől, testvéreiktől vagy más felnőtt példányoktól. A kutatás során több tízezer doboz megnyitásának adatait gyűjtötték össze, ami lehetővé tette számukra a tanulási stratégiák alapos és részletes felmérését.

A kutatás rávilágít arra, hogy a madárszülők mellett a testvérek és a közösség más tagjai is kulcsszerepet játszanak a tudás generációkon át történő megőrzésében. A fiatal madarak legtöbbször a szüleiktől tanulják meg a különböző viselkedésmintákat, így a kulturális örökség átadása nem csupán a vér szerinti kapcsolatokról szól. Amikor a szülők gondoskodása korlátozott, a fajtársak is besegíthetnek, így a közösség által ismert és használt praktikák még a szülői határok ellenére is tovább élhetnek.

A széncinegék az utóbbi évek során a társas interakciók és a tanulási folyamatok vizsgálatának kiemelt példáivá váltak. Ennek ellenére a fiatal madarakra irányuló kutatások száma meglehetősen korlátozott. Ez az életkor kulcsfontosságú, hiszen ekkor tanulják meg az önálló életvezetéshez elengedhetetlen készségeket.

Az életben maradás szempontjából elengedhetetlen, hogy a madarak gyorsan és hatékonyan sajátítsák el a tanulás fortélyait, így ez az időszak kiemelkedő fontossággal bír számukra. A kutatók meglepetésére a fiatal fiókák rendkívüli lelkesedéssel vetették bele magukat a tanulási folyamatba: mindössze néhány hét leforgása alatt 33 kilogramm lisztkukacot fogyasztottak el, amit jutalomként kaptak a kísérletek során.