Unitárius Találkozó Szabédon: Egyedi Élmények és Közösségi Kapcsolatok A Szabédon megrendezett unitárius találkozó nem csupán egy esemény, hanem egy különleges alkalom, ahol a közösség tagjai együtt ünnepelhetik hitüket és értékeiket. A rendezvény célja,

Idén ismét Szabédon került megrendezésre a Marosi Unitárius Egyházkör évenkénti találkozója. A tizennegyedik alkalom is jó lehetőségnek bizonyult a hálaadásra, hiterősítésre, jótékonykodásra, szórakozásra és az újrakezdésre.

Múlt hétvégén Szabéd másodszor adott otthont az unitáriusok találkozójának, ahol az egyházkör 17 gyülekezetéből érkezett küldöttség 13 tagja képviselte közösségét. "Ilyenkor felidéződnek az érzések és emlékek, a lélek szárnyalni kezd. Jó itt lenni, jó megosztani a kenyeret és a bort, igazán jó közösségben lenni" – hangzott el a művelődési otthonban tartott ünnepi istentiszteleten, ahol Varró...

Bodoczi Barna szentgericei lelkész és Sánta-Boros József gondnok-kántor végezte a szolgálatot. Amikor az összesereglettek az együttlétet ünneplik, hazatérve a jókedv mellett azt is magukkal kell vigyék, hogy az életünket kitöltő mindennapi munka mellett másabbak kell legyünk az emberekkel, másként kell élnünk. Jézus az emberek gondolkodásmódját változtatta meg, Pál apostol pedig azt kéri, hogy mindenki lelkiismeretesen végezze azt a munkát, amivel Isten megbízta, amit az élet rábízott. A kegyelem nemcsak azt jelenti, hogy Isten szereti és megmenti az embert, hanem egy feladat is az ember számára: arra kötelez, hogy mi is kegyelemmel, jóindulattal viszonyuljunk másokhoz azért, hogy napvilágot lásson az, ami Istennek tetsző - hangsúlyozta a lelkész.

Az ember mindig is vágyott egy oázisra, ahol felfrissülhet és feltöltődhet. Ezen a különleges napon azért gyűltünk itt össze, hogy együtt élvezzük a közösség varázsát – fogalmazott üdvözletében Jenei Sándor Levente lelkész. Köszöntőjében hangsúlyozta a szeretet egységének és a békesség fontosságát, miközben az egyházkör vezetőit, lelkészeit és híveit is megszólította, emlékeztetve őket arra, milyen értékes az együttlét.

Az ünnepség során ft. Andrási Benedek, a Magyar Unitárius Egyház főjegyzője köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében a 133. zsoltár szavait idézve az összetartozás és az egyetértés fontosságát hangsúlyozta. Ezt a gondolatot erősítette meg Koncz László Ferenc mezőkölpényi-szabédi református lelkész is, aki szintén a zsoltárra utalva köszönte meg a krisztusi egység és együttlét örömét, kiemelve, hogy az Úr áldása és élete ezekre a közösségi helyekre árad. Szabó Zoltán Győző köri felügyelő gondnok szavaival hozzájárult a találkozó jelentőségéhez, mondván, hogy ez az alkalom kiváló lehetőséget nyújt hitünk megerősítésére, közösségi kapcsolatok elmélyítésére és új tapasztalatok szerzésére. Illyés-Tóth Sándor, az RMDSZ mezőcsávási kerületének elnöke pedig arra figyelmeztetett, hogy bár a mezőségi magyar közösség létszáma kicsi, mégis erős, és a legfőbb eredmény az, ha példát tudunk mutatni mások számára.

Végül nt. Fazakas Lajos Levente esperes a köszöntő helyett köszönetet mondott a rendezvénynek helyet adó gyülekezetnek, a melléjük felsorakozóknak, a szolgálatot végzőknek, és azt kérte, hogy az Istentől kapott lelket mindenki visszavigye a gyülekezetébe, élje meg mindennapi életét és hitét.

Az istentisztelet után következő kulturális műsoron Varró-Bodoczi Ilona tiszteletes asszony népdalokat adott elő, színpadra léptek a marosvásárhelyi Borsika néptánccsoport nagy és a szabédi Fürge lábak kis táncosai. Eközben a szomszédos óvoda udvarán gyermekfoglalkozások, arcfestés, játékok folytak, a fiataloknak társasjátékokat is kínáltak, de Rava, Szentgerice, Szabéd, Szováta, Bözöd, Marosszentgyörgy és Székelykál, Nyárádszentmárton-Csíkfalva, Jobbágyfalva-Nyárádszereda, valamint a marosvásárhelyi kövesdombi és Bolyai téri gyülekezetek, valamint a szabédi focicsapat a tűző napon is azon igyekeztek reggeltől, hogy ízletesebbnél ízletesebb gulyásokat főzzenek a résztvevők számára. A jókedv hamarosan teret kért magának, amikor a nyárádmenti zenészek elővették hangszereiket, ebéd után pedig sokan felmentek a templomba, hogy a házigazda lelkész bemutatójából megismerjék a település szellemiségét, múltját és jelenét, egy csoport pedig megkoszorúzta néhai nt. Kolcsár Sándor esperes és neje sírját is, s a falu "fogadott fiának", Szabédi Székely Lászlónak a verseiből is szavaltak a sírok között.

A kulturális műsort követően a résztvevők adományozhattak, amit a templomhoz vezető lépcsősor felújítására használnak fel a szabédiak. Délután néhány gyülekezet, csoport a vicei szórványkollégium megsegítésére is adományozott.

Nagy örömmel vezette el Kecskés Csaba marosvásárhelyi lelkész a kövesdombi gyülekezet tagjait az eseményre, hiszen ők indították el tizennégy évvel ezelőtt az évenkénti egyházköri találkozókat Jobbágyfalván. Az alkalom különösen kedves volt számára, mivel Szabéd, a szülőfaluja, gyermekkori emlékekkel fűződik hozzá. Édesapja harminc éven át volt a falu unitárius lelkésze, és számos fontos munkálatot irányított a gyülekezetével együtt. Kecskés Csaba gyakran visszatér ide, akár egy öregfiúk focimeccsre, akár csak, hogy találkozzon régi ismerőseivel. Külön köszönetet mondott a szabédi gyülekezetnek a mostani találkozó megszervezéséért, valamint az egyházkörben végzett tevékenységükért, és a vicei szórványkollégium ügyének lelkes támogatásáért is. "Jó emberek lakják ezt a falut, és büszke vagyok rájuk" - mondta a marosvásárhelyi lelkész.

Jenei Sándor lelkész házigazdaként úgy véli, hogy tizenkét év elteltével nem jelentett kihívást számukra az egyházköri találkozó megszervezése; inkább egy elvállalt feladatként tekintettek rá. Mindenki örömmel részt vett a munkában, legyenek akár nőszövetségi tagok, vagy kebli tanácsosok, mindannyian azon fáradoztak, hogy Szabédon valósággá váljon ez a találkozó. A nap rendkívül tartalmasan telt, és örömmel tapasztalták, hogy az elvégzett munka eredménye nem volt hiábavaló, hiszen mindenki jól érezte magát. A találkozások lényege éppen ez: egy kis időt együtt tölteni, és a közös élmények örömével gazdagodva hazatérni.

A következő évi találkozót a Szováta unitárius közösség fogja megrendezni.

Fazakas Lajos Levente esperes beszélgetésünk során a marosi egyházkör demográfiai helyzetéről, hitéletéről és jövőbeli kilátásairól osztotta meg gondolatait. Elmondása szerint a számok makacs valóságot tükröznek, hiszen a létszámcsökkenés és az elöregedés folyamata jól látható. Ugyanakkor nem csupán a statisztikákra helyez hangsúlyt, hanem a hit erejére is, amely szerinte képes áttörni a nehézségeken. "Bár nem folytatunk külső missziós tevékenységet, tisztában vagyok azzal, hogy sokan keresik az Istenhez vezető utat. Mi pedig egy olyan ösvényt tudunk kínálni, amely lehetőséget ad arra, hogy a lelki élet és az értelmi fejlődés összhangba kerüljön, így az emberek részesei lehessenek az isteni szeretetnek" - hangsúlyozta az esperes, aki a közösség jövőjében optimistán bízik, és elkötelezetten dolgozik a helyi hitélet megerősítésén.

Elsődleges feladat odafigyelni azokra, akiket gondunkra bízott Isten, a pásztorok és a pásztorra bízottak közös feladata a hitélet kiteljesítése. Ezt szolgálják a vasárnapi és ünnepi istentiszteletek, a kiscsoportos vagy nagyobb létszámot megcélzó alkalmak, események. A köri találkozókat évi rendszereséggel, de mindig más helyszínen tartják. Fontos a rendszeres imádkozás, de fontos az is, hogy teremtsenek olyan alkalmakat, amikor az emberek találkozhatnak. Hogy eljutva más egyházközségbe betekintést nyerjenek az ottani közösség életébe, az együttlét alkalmával tapasztalják meg a közösség erejét, ráérezzenek, hogy mit is kínál a közös ima, az elénekelt zsoltár, egy meleg kézfogás, az egymással megosztott gondolat, és azt, hogy a mosoly, a szeretet ajándékba adása-kapása új lendületet ad a napjainknak, fogalmazott az esperes.