Balássy Fanni: San Fernando Valley, TündérVölgy – ez a cím egy különleges utazásra invitál minket, ahol a valóság és a fantázia határai elmosódnak. A dallamok és szavak egy varázslatos tájat festenek elénk, ahol a San Fernando Valley lélegzete keveredik a

A stúdió linóleumpadlóján egy könyv terpeszkedik, mintha csak kihullott volna valaki táskájából. Ösztönösen nyúl felé, hunyorítva próbálja megfejteni a betűk titkát. Nem biztos benne, hogy a mesehős nevét viselő illusztrátor pszichedelikus alkotása vagy a címben magányosan álló ékezet ragadja meg leginkább, de valami megfogja – megbabonázva emeli fel a földről, és mohón lapoz bele. A lapokon rövid sorok váltják egymást különös vonalrajzokkal, mindez ritmusban táncolva. A szavak ismeretlenek, a betűkön a borítóról ismerős egzotikus vonások, némelyiken két pont, mint a titkos jelek. Az umlautos "o" sziluettje egy medve formáját idézi. Becsukja a könyvet, majd újra a borítóra pillant, a vörösen izzó cím ragyogása magával ragadja: Samunadrág.

Nem hagyja nyugodni a dolog, körbekérdezi a zenészeket, a vokálosokat, a felvételvezetőt, a technikusokat, a marketingest, a takarítót, a büfést, a portást, amíg ki nem derül, hogy a kötet tulajdonosa az egyik hangmérnök. A névtábláján visszaköszön a borítón látott ékezet: András. A kérdésre, hogy honnan szerezte a könyvet, annyit felel, hogy az anyja adta fel légipostán Magyarországról. Magyarország? Elhúzza a száját, csücsörít. Nem hallott még róla. András zavartan vakarja a tarkóját, nem tudja, hogy mondják külföldiül, hogy "Kárpátoktól ölelt". Dadog, aztán inkább hozzáfűzi, hogy az anyja azért küldte a könyvet, mert szeretné, ha a nemrég született unokája, Samu - Szemjuel - megtanulna magyarul. Csak akad egy kis gond. Gond? Milyen gond? Ez a könyv nem teljesen magyarul van. Nem? Nem, csak majdnem. Hogy lehet valami csak majdnem magyarul?, vonja össze értetlenül a szemöldökét. András vállat rándít. Poetri, mondja, és visszaül a keverőpult mögé.

2006 márciusában, a Blackout című album stúdiófelvételének első napján, amikor a munka véget ért, Britney odalépett Andráshoz, és rákacsintva a kötetre mutatott, ami az asztalon hevert. Megkérdezte tőle, hogy kölcsönkérheti-e, és hogy ez nem okozna-e problémát. András kissé zavarban, de bólintott. Britney azonnal felkapta a könyvet, majd beült az autójába, és elindult a közkönyvtár felé, hogy véglegesen utánajárjon a dolognak.

Az elkövetkezendő hetekben egyre sűrűbben fordul meg a városi könyvgyűjtemény nemzetközi részlegén, és leporolja a magyar-angol szótárat. Sorról sorra végigküzdi magát a szövegen, ide-oda lapozgat a szószedetben, kidugott nyelvvel jegyzetel, ceruzát hegyez, lendületesen radíroz, és a dohos, félhomályos helyiségben egyszeriben megvilágosodik előtte András állítása: magyar, de mégsem. A pragmatikai és ontológiai felfedezés elsöprő erővel csap le rá: saját nyelvet teremteni, ez az igazi művészet. Egyszeriben az a különös érzés keríti hatalmába, hogy ez a távoli országban élő költő látatlanul is ismeri a lelke rezdüléseit, érti a gondolatait, a fejébe lát. A neve a tavaszi madárcsicsergés dallamát idézi. Nagyszerű ember lehet, réved el Britney a katonás l betűk és az arisztokratikus y láttán.

A kísértés vonzása magával ragadja: muszáj látnia a név mögött megbúvó arcot. Helyet foglal az egyik asztali számítógép előtt, a böngésző ikonja felé nyúl, és óvatosan bepötyögi a keresett szavakat. Mielőtt azonban megnyomná az entert, szégyenlősen körülnéz, mintha a titok felfedésétől tartana. Csupán néhány tizedmásodperc választja el a rejtély megoldásától. Az oldal betöltődik, és egy kép bontakozik ki: tiszta, nyitott tekintet, a fényben csillogó koponya.

A magyar szerző számára a könyv már nem csupán egy olvasmány, hanem a megszállottság forrása; táskájában mindig ott pihen a rongyosra lapozott kötet, amely a kreatív válság hosszú időszaka után is hűséges társa marad. A toll végre újra megindul a papíron, az ujjak pedig lázasan táncolnak a zongorán. Elsőként az album nyitódala, a Gimme More születik meg, amely sajátos, nyelvi játékosságával azonnal szembehelyezkedik a Shakespeare-i irodalom hagyományos, kőbe vésett formáival. Az alkotás friss és provokatív hangzásával új utakat keres, és a megszokott kereteket feszegeti.

Innentől nincs megállás. Felhasználva a könyvipari kapcsolatait, fű alatt beszerezteti a múzsája többi kötetét. A Rom. A komonizmus története című esszéregény megtermékenyítőleg hat a gondolkodására, és rajta hagyja a kéznyomát a Piece of Me szövegén, amely eszmeiségében visszakanyarodik a marxi elidegenedéselméletet feszegető ...Baby One More Time-hoz, és a kapitalista kizsákmányolás ellen emel szót. A H.Ö.L.D.E.R.L.I.N. című versciklus gazdagítja a poétikai eszköztárát, és az oximoronra építő, az egymást kioltó elemekről szóló Hot as Ice megkapó költői vízióját ihleti, amíg az ifjúkor felhőtlenségéhez visszanyúló TündérVölgy - Avagy az emberi szív rejtelmeiről című regény a Heaven on Earth idillt áhító soraiban köszön vissza.

Új dallamok születnek folyamatosan. A környezete fogalma sincs arról, mi inspirálja őt, és Britney is titokban tartja, hogy valójában Endrét vágyik. Éjjeliszekrénye fiókjában egy fénykép rejlik róla, amit ébredés után és lefekvés előtt titokban tanulmányoz. Ha álmatlanság gyötri, a Samunadrág verscímeit ismételgeti magában: Szépvag, Macskaa, Truccpr. Az inverz Sámson képe mélyen beleivódik az elméjébe, és nem csupán szellemi szinten, hanem testileg is azonosulni szeretne vele. Úgy érzi, egyetlen kulcsa a szabadságához az, ha Endrévé válik. 2007. február 16-a mérföldkővé válik az életében.

Este hét óra van, a Ventura Boulevardon, Tarzana negyed szívében, a San Fernando-völgyben, Los Angelesben. Esther Tognozzi fáradtan söpri fel a padlón heverő hajvégeket, amikor egy fekete autó hirtelen megáll a szalonja előtt. Egy nő lép ki az anyósülésről, kapucniját mélyen a szemébe húzza, és sietve közelít a bejárathoz. Ahogy a kilincshez ér, egy tucatnyi autó kanyarodik be a parkolóba. A hideg fényszórók villanása, a paparazzók érkezése zaja hallatszik. A fiatal nő határozott, rezzenéstelen arccal állítja meg a fodrászt, és kéri, hogy nullás géppel vágja le a haját. Esther torkában megakad a levegő, a vastag tincsekre mered, és automatikusan rázza a fejét, nem lehet, nem szabad. A nő azonban hajthatatlan, egy magyar íróról beszél, de a szavak csak a falnak ütköznek, így végső kétségbeesésében maga ragadja meg a hajnyírót, és határozottan végighúzza azt a fején. A fodrász torkában megfagy a sikoly. A nő lehajol, hogy összegyűjtse a csempére hulló hajfürtöket. A festéktől töredezett, száraz hajtincsekkel együtt mintha először érezné, hogy a saját sorsa, teste és gondolatai most végre az ő kezében vannak. Vérszemet kap, ide-oda húzza a gépet, a nyírófej simán követi a koponyája ívét. Kint a paparazzók lökdösődnek, a fényképezőgépek kattogása betölti a teret, mintha mindenki a pillanatot akarná megörökíteni, ami most történik.

Alig néhány perc elteltével Britney széles, elégedett mosollyal bámul a tükörbe. Kíváncsian végigsimítja a frizuráját, és egy sóhaj kíséretében érezni véli, hogy minden a helyén van. Zsebébe nyúl, előkap egy ötvendollárost, és határozott mozdulattal leteszi a pultra. A bankjegy csillogása visszarántja a fodrásznőt a valóságba. Mielőtt a kliens távozhatna, hirtelen elé lép, és egy kérdést intéz hozzá: miért? Britney mélyen a szemébe néz, és ennyit mond: it's Endre. Mi micsoda? Itt a vég? A fodrásznő arcán látszik, hogy az utolsó szótagot mintha nem is akarná hallani. It's Endre, ismétli meg Britney határozottan, majd kilép az üzlet hátsó ajtaján, hagyva maga mögött a kérdéseket és a bizonytalanságot.

Másnap a világsajtóban lázasan terjednek a Britney-ről készült fotók, melyekben sokan az őrület jeleit vélik felfedezni. Sokan már a popkirálynő karrierjének végéről spekulálnak, miközben hírelemző műsorokban próbálják megfejteni a fodrásznőhöz intézett rejtélyes, aggasztó szavait.

Tízezer kilométerre, egy Kárpátok ölelésében megbúvó aprócska országban, a Samunadrág című mű szerzője a reggeli kávéja társaságában lapozgat egy napilapot. A lap halvány félfamentes papírján egy fiatal, vibráló energiával teli nő képét látja, akinek tekintete határozott, feje pedig tükörsima. Különös érzés keríti hatalmába az írót, ahogy ezt figyeli. Milyen jól áll neki ez a megjelenés!