Budapesten éjjelente vér csordogál, míg nyugaton a tinta áramlik – így festi meg a valóságot Rácz János történész, az Öreg vendége.
"Budapesten vért ontanak, míg Nyugaton a tinta áramlik" - idézte Rácz János, a VERITAS történésze Szabó Zoltán, a Szabad Európa Rádió tudósítójának szavait az 1956-os forradalom és szabadságharc kapcsán Stefka István "Az Öreg" című műsorában. Rácz János úgy látta, hogy ez a megfogalmazás rendkívül szimbolikus, hiszen míg Budapesten heves összecsapások zajlottak a szovjet hadsereg ellen a szabadság és függetlenség érdekében, addig a nyugati újságírók folyamatosan küldték híreiket Magyarországról, bőségesen használva a tintát.
Rácz János, a VERITAS Intézet történésze legújabb könyvében az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit vizsgálja a nemzetközi sajtó szemszögéből. Munkájában arra fókuszál, hogyan tükrözték a külföldi médiák a magyarországi eseményeket, és milyen hatást gyakorolt ez a nemzetközi közvéleményre.
A történész megállapítása szerint a korábban zárt, terrorral uralt, Rákosi-féle kommunista rezsimről a nyugati média alig tudósított. Még a CIA jelentései is azt sugallták, hogy a magyar nép csendesen, belenyugvóan fogadta el a kommunista diktatúrát. A nyugati kommunista sajtó pedig tele volt a szovjet típusú rendszerek iránti elismeréssel, még akkor is, ha tisztában voltak a kirakatperekkel.
Hajós Edit, a brit kommunista újságíró, magyar gyökerekkel rendelkező nő, azért érkezett a Rajk-perre, hogy tudósítson az imperialista összeesküvésről, amelyet a hatalom fújt fel. Azonban a valóság, amivel szembesült, teljesen más volt, mint amit várt: az igazságot kezdte el leírni a Daily News hasábjain. E bátor döntése következtében a magyar hatóságok belekeverték őt a perbe, és letartóztatták. 1949-től egészen a forradalom kitöréséig a börtön zárkájában raboskodott. A kommunista diktatúrával való szembesülés számára keserű élmény volt: míg újságíróként a kommunista eszmék jegyében érkezett Magyarországra, felvilágosult emberként távozott. Azonnal kilépett a brit kommunista pártból, és az 1956-os forradalom híre bombaként robbant a világában, végleg szétfoszlatva a Szovjetunióról kialakított illúzióit.
A forradalom napjaiban özönlöttek Magyarországra a külföldi újságírók, akik a fasiszták nyomait keresték, de ehelyett a függetlenségükért küzdő munkásokat, egyetemistákat, pesti és budai fiatalokat találtak. Drámai írásaik és megrázó fényképeik révén számoltak be a szovjet katonák brutális cselekedeteiről. A nyugati kommunista pártok tagjai, valamint a megosztott értelmiségiek – köztük neves írók, művészek és tudósok – sorra léptek ki a pártból Franciaországban, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban. Szembesültek a valósággal, és rádöbbentek, milyen is a sztálinizmus igazi arca.
